A történet, amely bejárja a hazugság és igazság, identitás és képmutatás közti árnyvilágot, megmutatva azt, ami látható, fáradhatatlanul kutatva azt, ami láthatatlan. Talán örökre.

Auster "Máról holnapra. A korai kudarcok krónikája" című önéletrajzi kötetében a pályakezdő évekről mesél.

Az idős férfi egy ismeretlen szobában ébred. Nem tudja, kicsoda, nem emlékszik, mit keres itt és hol ez az itt egyáltalán. Nevezzük Mr. Blanknek.

A történet mesélője a hatvanas évei felé közeledő Nathan Glass visszavonult életbiztosítási ügynök, aki rákkal küzdve visszatér gyermekkora színterére Brooklynba meghalni.

Anna Bume eltűnt bátyja után egy idegen városba utazik, amely maga a Pusztulás Városa, ahol minden – emberek, épületek, utcák, megfogható és megfoghatatlan dolgok egyaránt – egyre csak pusztul.

Balesete után a kórházból kiengedett író sehogy sem találja helyét a világban. Egyetlen járható út kínálkozik számára: megpróbál az írás segítségével visszatalálni önmagához.

A regény elbeszélője egy professzor, akinek családja egy légikatasztrófában meghal. Már-már összeroppan és elhajítja magától az életet, amikor véletlenül lát a tévében egy műsort a némafilmről és benne egy ismeretlen komikus végre megnevetteti.

A regény főhőse többnyire olvashatatlan, de zseniálisnak gondolt, s persze publikálatlan írásművek szerzője, önjelölt próféta és bolond világmegváltó, aki az év nagy részét gyalogos vándorlással és prédikálással tölti.

Mai amerikai mítoszokba (gyilkosság, személyazonosság-csere, patriotizmus) tömörített történeten keresztül vall Auster önmagáról.

A regény középpontjában a lét, a művészlét kérdéseinek vizsgálata áll. Egy rendkívüli (magyar!) férfi morbid alkut köt egy utcagyerekkel: három éven belül megtanítja repülni.